PLAKK STABILIZÁCIÓ ÉS PLAKK REGRESSZIÓ

Márk László

Jól ismert tény, hogy a szívizomelhalások többsége a nem súlyos, az 50% alatti koszorúér-szűkület talaján lép fel. A koszorúér-elzáródás kialakulásában a szűkület foka mellett a plakk vulnerabilitásának talán még nagyobb szerepe van. Az utóbbi években jelentős kutatási eredmények születettek a plakkok természetéről, stabil-instabil tulajdonságuk kimutatásáról. A vulnerabilitás felmérésére elméletileg képalkotó módszerek és biológiai markerek alkalmazásával nyílik lehetőség. Az előbbiek invazivitásuk és áruk miatt – legalábbis egyelőre – nem kerülnek széles körben alkalmazásra. A biológiai markerek közül nagyon elterjedt a a hs-CRP. A JUPITER vizsgálatban 16 ezer magas CRP és nem magas koleszterinszintű beteget kezeltek 20 mg rosuvastatinnal vagy placeboval. Az aktívan kezelt csoportban 1,9 év átlagos követés alatt szignifikánsan csökkent a primer végpont (MI, stroke, instabil angina/revaszkularizáció, kardiovaszkuláris halál) és az összhalálozás.

A vulnerabilitás mérésének másik, újabban egyre nagyobb jelentőséget kapó biológiai markere a Lp-PLA2 (Lipoprotein-associated Phospholipase A2), mely egy ér-specifikus gyulladásos enzim és a plakkban található. A Lp-PLA2 Studies Collaboration 2010-ben közölt metanalízis 32 prospektiv vizsgálat alapján 79 036 beteg 17 722 végpontját elemezve azt állapította meg, hogy az ISZB, a stroke és a halálozás kockázata a keringő Lp-PLA2 mennyiségével és aktivitásával szignifikánsan összefügg. A Lp-PLA2 csökkentésének III. fázisú klinikai vizsgálati stádiumban lévő gyógyszere a darapladib.

A plakkok regressziója, ahogy ezt klinikai vizsgálatok sora igazolja, akkor remélhető, ha a kiindulási LDL-koleszterinszint csökkenése legalább 50%-os lesz. Erre az utóbbi néhány évben van lehetőség, amióta nagyobb dózisú illetve nagyobb hatékonyságú statinokat alkalmazunk (i.e. 80 mg atorvastatin, 20-40 mg rosuvastatin). A plakkok stabilitásának és regressziójának elsődleges gyógyszerei a statinok, de a mindennapi antilipidémiás kezelés során az 50% feletti LDL-koleszterinszintcsökkentés elérését segítheti elő az ezetimib adása is.

A lipidszintcsökkentő kezelés a kardiovaszkuláris prevenció azon területe, ahol a legkézenfekvőbben lehetne csökkenteni a lehetőségek és a valóság közötti távolságot, ami a kezelési ajánlások betartásával tehető meg. A statinoknak, mai tudásunk szerint, felülmúlhatatlan szerepük van a lipidcélértékek elérése mellett a plakkok stabilizációjában és regressziójában is.

Nyomtatható verzió