Metabolikus intervenció

Dr. Tálosi László

A szívizom iszkémia során az érintett szívizomterületen hipoxia alakul ki. A hipoxia – valamint a csökkent perfúzióból következő egyéb működési zavarok – következményeként károsodik a miokardium anyagcseréje és csökken a szöveti energiaszint. Az energiaellátási zavar befolyásolja a szöveti funkciót, a szívizom esetében pedig ez először a legmagasabb energia-igényű folyamatokat, azaz a szívizom mechanikus működését és a szintén rendkívül energiaigényes iontranszport-folyamatokat érinti. Így az iszkémia végeredményeként károsodik a pumpafunkció és ritmuszavarok is jelentkezhetnek. A káros hatások kivédése, az iszkémia kezelése elvileg kétféle módon történhet: a megbomlott egyensúly javítható a perfúzió helyreállításával, illetve a miokardium oxigénigényének csökkentésével. Vitán felül áll, hogy elsősorban oki terápiára kell törekedni, így elsődleges cél a perfúzió helyreállítása. A revaszkularizáció azonban számos esetben nem lehetséges – vagy legalábbis nem azonnal, illetve teljes mértékben -, így az egyensúly helyreállításához általában szükségessé válik a miokardiális oxigénigény csökkentése is. Ez utóbbi cél gyógyszeres kezeléssel történő elérése több hatásmechanizmuson keresztül is lehetséges. Redukálható az oxigén-, és energiaigény a szív mechanikus teljesítményének csökkentése révén: a preload, az afterload és a szívfrekvencia mérséklése a szívizom munkavégzésének, és ezen keresztül az ehhez szükséges energiának a csökkenéséhez vezet. Az oxigénigény befolyásolásának másik módja a miokardium metabolizmusának gyógyszeres modulálása. Fiziológiás körülmények között a szívizom elsősorban a szabad zsírsavak (FFA) lebontásából nyert acetil-csoport citrát-ciklusban történő oxidálásával teremti elő a sejt energia-gazdálkodásában központi szerepet betöltő adenozin-trifoszfát (ATP) szintéziséhez szükséges energiát. Az acetil-csoportot azonban a sejt glükóz lebontásával is elő tudja állítani, ráadásul ez a reakcióút kevesebb oxigént igényel. Ez utóbbi tény fiziológiás körülmények között nem bír jelentőséggel, hiszen a miokardium a legjobban vaszkularizált szervek egyike. Iszkémia esetén azonban – limitált oxigén hozzáférés mellett – fontos lehet a metabolizmus glükóz-felhasználás irányába történő eltolása, amelyre alkalmas gyógyszeres kezelés ma már rendelkezésre áll. A trimetazidin az FFA oxidáció gátlásával a glükóz-felhasználást serkenti, ezáltal javítva az iszkémiás szívizom energia egyensúlyát. A szerrel történt klinikai vizsgálatok – különösen súlyosabb iszkémiás elváltozásokban és diabeteszes betegcsoportokban – egyértelműen igazolták az elméleti megfontolások alapján feltételezett hatásokat. Az előadás az elméleti alapokat és a klinikai vizsgálatok eredményeit tekinti át, bemutatva a metabolikus intervenció jelentőségét az iszkémiás szívbetegség különböző formáiban.

Nyomtatható verzió