A RAAS-gátlásának nephrologiai szempontjai

Wittmann István

A renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer (RAAS) gátlása jelentős hatékonyságot mutat különösen cukorbetegek, metabolikus szindrómásak és vesebetegek esetében. Ennek a rendszernek méltatlanul elhanyagolt része az aldoszteron antagonisták (mineralokortikoid receptor gátló, MRB) használata és egyelőre még kevesebb tapasztalattal rendelkezünk a direkt renin-gátlással kapcsolatban. Számos klinikai tanulmány utal arra, hogy az MRB-k 30-58%-kal csökkentik a proteinuriát/albuminuriát és ezzel a leghatékonyabb proteinuria-csökkentő szerek közé tartoznak. A direkt renin-gátlóval történő kezelés esetében ugyanez a szám 20-48% közöttinek bizonyult, ami azt igazolja, hogy ez az új kezelési mód sem marad el hatékonyságában a többi RAAS-gátlótól. Izgalmas és sokat vitatott kérdés az utóbbi időben a RAAS-gátlókkal történő kombinációs kezelés is. Ennek helyét valószínűleg a proteinuria csökkentésében betöltött szerepével lehet majd véglegesen meghatározni. Különös figyelmet érdemel azonban ennek a kombinációnak a szérumkáliumot emelő hatása, annak megfelelő időben való ellenőrzése és követése, illetve szükség esetén kezelése. Ki kell térni a renalis RAAS-aktiváció problémakörére, illetve annak befolyásolhatóságára, valamint a kardio-renalis és az onkológiai szempontokra is.

Nyomtatható verzió